A Leonhart csocsóasztalok – rövidebb, közkedveltebb nevén csak Leo – a Leonhart sportszergyártó cég által elkészített sporteszközök. A céget 1926-ban alapította Xaver Leonhart ácsmester Harburgban, és nemcsak csocsó-, hanem billiárdasztalokat, illetve érmevizsgálókat is gyártanak. Az 1950-es években feltalált egy speciális, a kapus rúdjára felszerelt rögzítő megoldást – ez a német taschentuchsperre szó, magyarra gyakorlatilag lefordíthatatlan -, ami elindította a csocsóasztalgyártás és a cégalapítás rögös útján Xavert, ahogyan azt a német eredettörténet is írja. Mára több mint 200 000 csocsóasztal legyártásán van túl a vállalat, de most alapvetően nem ezért írok a termékeikről, hanem mert ez Magyarország – és még sok másik nemzet, többek között Németország és Új-Zéland – hivatalos versenyasztala, nagyjából 2012 óta, itthon a Garlando cég termékeit váltotta le.
Egy régi Deutsche Meister asztal Taschentuchsperre-vel (sajnos Leo-t nem találtam)
A Leonhart termékpalettája
Hazánkban olyan nagyon sok helyen nem találkozhattok ezzel az asztaltípussal, ennek az oka az, hogy elsősorban versenyzők játszanak rajta, de természetesen pár igényesebb kocsmában – mint a Mag Pub – azért előfordul. A termékeiket alapvetően több kategóriába lehet osztani a hivatalos weboldaluk szerint:
– asztalok kezdőknek és amatőröknek, otthoni használatra
– asztalok vendéglátó és szórakozó helyekre (ezek gyakorlatilag érmevizsgálóval ellátott versenyasztalok)
– asztalok speciális felhasználásra („kapusharc” asztalok, több, mint négyszemélyes variánsok, esetleg olyan darabok, amelyek mozgáskorlátozottak számára készültek)
– versenyasztalok
– dizájn és brand asztalok (jellemzően cégek számára, promóciós célzattal)
Ezek közül leginkább a kocsmai és versenyasztalokkal lehet itthon találkozni, aminek viszonylag egyszerű oka van: ezek strapabíró, időtálló megoldások, és ezeket lehet a legkönnyebben eladni. Ez gyakorlatilag a Leonhart Tournament asztalt jelenti, illetve ennek a DTFB – Deutscher Tischfussball Bund, vagyis német csocsószövetség – verzióját, amit a német zászló színeire festettek át. Volt még egy lapra szerelt variánsa a Tournament asztalnak, eltérő kapuval és egyéb minimális különbségekkel, a Tournament áránál lényegesen olcsóbban, de ennek már sajnos megszűnt a forgalmazása. Összefoglalva a fentieket, ha komolyabban szeretnétek versenyezni, akkor egy Leonhart Tournament csocsóasztalra lesz szükségetek.
A Leonhart Tournament csoacsóasztal
Mint minden profi versenyasztal, ennek is meglehetősen borsos az ára, a cikk írásának pillanatában 1860 EUR – nagyjából 700 000 Ft -, és erre rakódik rá az asztal szállítási költsége, ami Németországon belül kb. 80 EUR, értelemszerűen hazánkba még drágábban – állítólag 100 000 Ft-ért – érkezik. Nyilvánvaló, hogy ezt kevesen engedhetik meg maguknak, de nagyjából havi 15 000 Ft körül bérelhetők is a sporteszközök. Van egyébként az asztalnak egy Home és egy Sport változata, ezekben más a rudazat, kisebb a tömegük, illetve egyéb apróságokban is eltérnek, szerintem ezeket nem érdemes választani pont ezen okok miatt.
A saját Leonhart Tournament asztalom, egyedi lámpával
A Leonhartok úgynevezett „rámpa nélküli”, nyitott, 11 bábus asztalok, ez azt jelenti, hogy a játékteret és az oldalfalat nem határolja visszagurulást segítő rámpa. Míg a sarkokba, ahová nem érnének be a bábuk, megdöntik a játékteret, ez csökkenti a holt labdák – amikor a labda megáll – esélyét. Természetesen ennek ellenére néha ez bekövetkezik, de mivel az asztalok nyitottak, be tudtok nyúlni, hogy a labdát játékba hozzátok. A rudazat könnyített, roppanásálló megoldás, ami egy kedvelt szinonima arra, hogy viszonylag ritkán törik el. Ezt a nagyobb oldalfalvastagság biztosítja, 16 mm a rudak átmérője. Alapvetően zöld és fekete bábukkal érkeznek az asztalok, de ezt mindenki kedvére módosítgathatja megrendeléskor.
A Leonhart Tournament csocsóasztal előnyei
A Leonhart Tournament acéllábas, négy csavar fogja két irányból, a lábak belsejét pedig betonnal töltötték ki, hogy az asztal súlypontja alacsony legyen. Ezért az egyik legstabilabb asztal, amin valaha játszottam, alig mozog, amibe azért a 110 kilogrammos tömeg is nagy szerepet játszik. Az sem mellékes, hogy nagyjából 40 kilogrammot el lehet távolítani a lábak és a rudazat kivételével, így a test viszonylag könnyen hordozható, nem fogtok sérvet kapni, ha be kell egyet emelni az autó csomagtartójába.
A bábuk ék alakúak, de azért még nem vészesen, az oldaluk egyenes, így kiválóan lehet velük a labdát kezelni, és ebben a műanyag pályafelület is partner. A Leonhart labdája az egyik legjobb a világon – valójában golyó, de mindenki labdának hívja -, viszonylag lassan kopik, de azért a gömb fogalmával ennek a gyártónak is vannak értelmezési problémái. Szerencsére még így is teljes mértékben játszható, szóval ebben az értelemben nem lehet a játékszerre panasz. Cserébe viszonylag drága, nagyjából 4-5 EUR egy darab. A tapadósabb gumírozott felület alatt egy keményebb műanyag mag lapul, ha az első lekopik, a labdát cserélni kell. Jellemzően egyébként attól mennek a golyóbisok tönkre, hogy a kapufa megvágja a felületüket – vagy már gyárilag tojások, mert erre is van sajnos példa -, ilyenkor pedig mélyedések keletkeznek a felületen, emiatt össze-vissza tudnak gurulni.
Az asztal csúszóperselyes, ez a „varázsszó” nem jelent mást, minthogy egy kétoldalról összefogatott műanyag csúszkában mozognak a rudak. Ez több szempontból is jó, egyrészt 3 perc kicserélni, ha eltörik, másrészt 2022-től már lehet kérni menetes megoldást extraként, és akkor kézzel kitekerhetők a perselyek. A foganytúja remek, puha szilikongumi, az egyik legjobb, amit próbáltam. Se nem kicsi, se nem nagy, és elég jól tapad, hóka-móka meccseket simán le lehet játszani grip, vagyis tapadásnövelő szalag nélkül is.
Szintén előny, hogy viszonylag sok országban játszanak rajta, rendeznek versenyeket hazánkon kívül Németországban, Ausztriában, Csehországban, Horvátországban és Szlovéniában is, de aki messzebbre menne, annak ott van Spanyolország, vagy akár Új-Zéland is. Hivatalos ITSF asztal – a nemzetközi szövetség által elismert -, ezért rendeznek rajta világbajnokságot is minden évben, ennek jelenleg St. Wendel ad helyet.
A legnagyobb előnye viszont az, hogy bármilyen lövéstípusra alkalmas, teljesen mindegy, hogy húzol, tolsz, pint vagy snaket lősz rajta, de pl. a falasakra is kifejezetten alkalmas az asztal. A felület és a labda közepesen csúszós, vagyis viszonylag könnyű technikailag adaptálódni rá.
A Leonhart Tournament csocsóasztal hátrányai
Az asztal egyik tipikus hibája a könnyen törő bábu. Vannak legendák, hogy a zöld jobban törik – van olyan üzemeltető, aki 5x mennyiség törését jelezte vissza -, szerintem ez nem igaz, mindegyik el tud törni, a benne lévő csavarral együtt. Ez utóbbi ráadásul speciális, méregdrágán rendelhető a Leonharttól, a szereléséhez a nem túl sűrűn használt 25-ös torx bit szükséges. Készüljetek még egy torxkulcs készlettel is, mert a másik oldalába ilyen kell az ellentartáshoz. Ugyanez visszafele is igaz, nagyon könnyű túlhúzni, akkor egyből törik, szóval akinek ilyen asztala van, az spájzoljon be belőlük. A csavarok lelazulása nagyon jellegzetes kotyogó hangot ad, ilyenkor meg kell húzni, mielőtt eltörnek. Ezek típushibák, sok mindent nem lehet velük kezdeni, de egyszerűen cserélhetők az alkatrészek.
A műanyag kapuelem szokott még elfáradni, ezeken is túl lehet húzni a csavarokat, meg el is tudnak repedni. Nagyobb baj játéktechnikai szempontból az, hogy a kapus fellett be is tud esni a labda. Nagyon ritkán, de előfordul, így szerintem ez a kialakítás nem szerencsés. Szintén ritka, de egyes játékosok lerántják a markolatot, amit többet értelmesen visszarakni nem lehet. Ennek az oka az, hogy amikor még új, egy gumikalapáccsal kell felütni a rúdra, és ilyenkor kitágul és felveszi az acélrúd alakját. Ha viszont egyszer lehúzod, már tág marad, és lehet egy teljesen újat felrakni a helyére.
Nem túl gyakori, de azért típushibának nevezhető, hogy elgyengült/elhajlott a rúd, ilyenkor már repedt az anyag, általában a bábu furatánál, jellemzően a hátvédsoron. Szerencsére bőven van ezekhez alkatrész, így minden beszerezhető, igaz, viszonylag drágán. A nagyon régi asztaloknál még a külsérelmi nyomokat lehetne felhozni, de ez szinte mindig a nem megfelelő bánásmód miatt van. Összességében egy viszonylag problémamentes, stabil és jó asztal – igazi all rounder, ebben az értelemben talán a világ legjobbja -, mindenféle technika gyakorlására és kivitelezésére ajánlom.
Bár korábban azt írtam, hogy a labda elég jó, sajnos az öregebb asztalokban hajlamosak csúszni, különösen a kopottabb labdák a kopottabb játékfelületen, amire a magas páratartalom – meleg, plusz a játékosok izzadtsága – még rátesz egy lapáttal. Ilyenkor szabályos „jégpálya” érzés rajta játszani, máskor viszont meg kifejezetten tapad, és az olyan technikákat, mint a pin is játszi könnyedséggel lehet kivitelezni. Vagyis aki sokat „Leózik”, készüljön fel arra, hogy az asztal és a labda állapotától, a páratartalomtól, a hőmérséklettől és még a Jó Isten akaratától függően is változhatnak a körülmények. Többször láttam már nemzetközi versenyen olyat, hogy a játékosok vagy kitörölték egy törülközővel az asztalt, vagy még zsíroldóval – pl. Clean – is odafújtak előtte, hogy eltávolítsák a szennyeződéseket. Arról lehetne vitatkozni, hogy ez szabályos-e, és a játékfelület megváltoztatásának minősül vagy inkább csak az eredeti állapot helyreállításának.
A Leonhart Tournament kiegészítői
Elég sok mindent lehet az asztalhoz rendelni, de a legfontosabb kiegészítő talán a lámpa. Kétféle van belőle, a LeoArena és a LeoArenaStrong, illetve ezek variánsai, A és T lábbal. Mindegyik nagyon drága, nem véletlen, hogy rengeteg „home made” megoldással találkoztam már, sőt nekem is az van. A felfogatási pontjai Leonhart specifikusak, így másik asztalra nem tehetők fel, ellentétben az univerzális megoldásokkal, mint például a KickerLight.
Külön elem – ami szerintem a spórolás netovábbja – a rúdzáró műanyag, amit pokoli drágán mérnek. Ez arra jó, hogyha vannak gyerekek a családban, akkor csökkenti a sérülés kockázatát, de egyébként ha belekaptok, egy felnőtt kezet is meg tud vágni a rúd vége. A kitekerhető csúszóperselyt említettem már, ez akkor fontos, ha sűrűn szét akarjátok szedni az asztalotokat, mert például mozgatni kell azt.
Labdából csak a Leo-ITSF verziót vegyétek, csúszássegítő olajból meg semmilyet, hivatalos versenyeken a Prontót – igen a bútorápolót, abból is a barnát – kell használni.
A Leonhart Tournament hazánkban
Budapesten többek között a MultiTable klubban és a Mag Pub-ban, Balatonbogláron pedig a Gál-A sörözőben tudtok játszani a zöld színre festett asztalon, de láttam már Egerben is, illetve elvétve előfordul még néhány helyen az országban. A magyar versenyek hivatalos asztala, így aki nagyobb mennyiségben akar ilyet látni, annak érdemes egyre elmennie.
Összegzés
A Leonhart termékei – különösen a Leonhart Tournament – kifejezetten minőségi csocsóasztalnak számítanak, bátran ajánlom őket mindenkinek – erre mi sem jobb példa, hogy nekem is van itthon egy -, különösen azoknak, akik hosszabb távon versenyezni is akarnak.
