A mai csikkben a csocsós kiegészítőkről fogok beszélni, ami az amatőrök számára egy szinte nem létező kategória, pedig meg lennének lepve, ha tudnák, milyen széles is valójában a csocsós kiegészítők tárháza. Mint ahogy minden sportban, a csocsóban is használunk egy csomó segédeszközt a jobb eredmény elérésre érekében. Tapadássegítő anyagok, edzőeszközök, sportruházat, koncentrációt segítők szerek, és még sorolhatnám. Ebben a bejegyzésben ezeket járjuk körbe a teljesség igénye nélkül, hiszen minden évben látok valami újdonságot, amit eddig még nem ismertem. Vágjunk is bele, és merüljünk el a trükkösebbnél trükkösebb cuccok tengerében.
A csocsós kiegészítők egyik legnagyobb halmaza: a tapadássegítő anyagok
Talán az egyetlen olyan csocsós kiegészítő, amit kocsmai körülmények között is látni szoktam, azok a tapadássegítő anyagok. Ezekre alapvetően azért van szükség, mert vagy a csocsóasztal fogantyúja pocsék – például a Garlando és a Rosengart is hagy némi kívánni valót maga után -, vagy pedig a játékosok keze izzad. Akinek nem, annak meg túlzottan száraz a tenyere ahhoz, hogy mondjuk egy fa markolaton megtapadjon, tehát szinte biztos, hogy előbb vagy utóbb használni fog valamilyen tapadássegítő anyagot.
Tapadássegítő szalagok, más néven grippek
A grip szó angolul tapadás, míg ige alakban fogást jelent. Nemcsak a csocsóban hívják a tapadássegítő szalagot gripnek, hanem a legtöbb ütős sportban is, ilyen például a squash vagy a tenisz, ahol szintén használnak ilyen kiegészítőket. Szóval ha van a csocsós kiegészítők között ikonikus, az a grip, ebből egy komolyabb versenyző több tucatot is elhasznál egy idény alatt.
A gripeknek többféle típusa is van, van a base és az overgrip, az első a vastagabb alap, míg a második a vékonyabb fedőgrip. Ezt azért érdemes tudni, mert aki nem csocsóra kifejlesztett – például Leonhart vagy MasterWrap márkájú – grippet használ, az jó eséllyel valamilyen tenisz gripet részesít majd előnyben. Van még két tulajdonsága a gripnek, amit érdemes tudni: lehet dry és sticky/tacky, ez utóbbi két szóból mindkettőt használják a gyártók. Az első szivacsosabb és az izzadtság felszívására való, utóbbi pedig ragacsos, és hozzátapad a bőrhöz. Mivel egy kicsit mindenkinek máshogyan savas a bőre, ezért általában nem használunk ugyanolyan gripeket.
A legismertebb típus a MasterWrap, ezt használja a versenyzők 90%-a. Számtalan színben kapható, de a legjellemzőbb a neonsárga és a zöld, ennek az oka az, hogy Frederic Collignon, a világ legjobb csocsósa is ezeket tekerte a fogantyúkra, és miatta rengetegen használják ezt a két színt. Szerintem az urban legend, hogy ezek jobbak, mint a többi – legalábbis én semmilyen különbséget nem fedeztem fel -, de a hit sok mindenre képes, akár még az eredményességet is növelheti. A MasterWrapre jellemző, hogy kifejezetten strapabíró grip, és direkt csocsóra fejlesztették ki, szóval ha csak egy gripet választhattok, ez legyen az, a MultiTable csocsóklubban egyébként ezt is beszerezhetitek. Sokan használnak viszont Head és Wilson gyártmányú gripeket is, ezekkel is érdemes próbálkozni. Titkos tipp az izzadós kezűeknek a Tourna MegaTac, ami a világ legtapadósabb gripje.
Tapadássegítő gumik, cumik, a nagyszopó és a kesztyűk
Nem mindenki játszik grippel, van, aki tapadássegítő gumikat húz a fogantyúra. Ennek az oka az, hogy egyenletesebb felületet biztosítanak, és jellemzően ezeket nem puszta kézzel fogják meg, mint a gripet, hanem kesztyűben. Vagyis, aki kesztyűben játszik, az valamilyen gumit húz a fogantyúra, ami lehet billiárd dákó csuszásgátló gumija, mindenféle cumik, vagy az úgynevezett „nagyszopó„. Ezt a speciális gumit azért hívják így, mert fiatal borjak etetésére használják, és gyógyszertárban vagy állatgyógyászati boltokban lehet kapni. A különböző cumikat pedig jellemzően csocsóversenyeken szerzhetitek be, a csocsós kiegészítőket áruló embertől, a nevezési pultban.
A kesztyűk szintén speciálisak. A legtöbben golfkesztyűt használnak, Footjoy, Fingerten vagy hasonló márkákból – utóbbin van egy levehető érme, amivel a kezdéshez szükséges pénzfeldobást is el lehet végezni -, illetve speciális csocsós kesztyűt. Ilyet leginkább P4P versenyeken lehet kapni, és ezt hívják „gombosnak„, amiatt, hogy egy gyöngyszerű gombbal össze lehet kapcsolni a széleit. A csocsókesztyűk közös tulajdonsága, hogy nincsen a csuklónál „szára”, hiszen akkor nem lehetne benne snake-et lőni, ezért jellemzően ez hiányzik róluk.
A kesztyűkhöz érdemes csuklószárító profilt venni, főleg ha bőrből vannak, mert különben kiszáradáskor összeugranak. Van aki kihajszárítózza őket azért, hogy az izzadtságot kiszárítsa belőle, ez már a 90-es években is dívott, Dieter Thiele-től láttam ilyet.
A foosband egy speciális elasztikus szalag, amit csuklóra lehet egy tépőzárral felragasztani. Egyik fele ruganyos gumi, a másik pedig tapadós griphez hasonló anyag, és a snakeshot kivitelezését segíti.
Síkosító anyagok
Amennyire szeretjük, ha a kezünk tapad, annyira utáljuk ha a rudazat szorul, vagyis itt az ellenkezőjét kell csinálni: síkosítani kell. Asztaltípusa válogatja, hogy ki mit használ, a legjellemzőbb a Johnson&Johnson által gyártott barna Pronto, vagyis a bútorápoló, ami egy portaszító anyag. Ullrich-Sport P4P-n és Leonhart versenyeken használják, míg a csapágyas asztalokat jellemzően WD40-nel fújják. Ez utóbbi ideiglenes megoldás, igazából a csapágyba folyékony zsírt – például Würth gyártmányút – kell fújni, de nyilván ezt egy versenyen nem lehet megtenni.
Egyes asztalokat – például Rosengart és Tornado – műszerész, orsó vagy fegyverolajjal szoktak kezelni, ezek a gyakorlatban ugyanazt jelentik. Ennek van egy hatalmas hátránya: összefogja a ruhát, tehát csak óvatosan. Ha koszos az asztal, érdemes kétszer lefújni, az első után ugyanis le kell törölni a rudat, mert a csapágyból vagy a csúszóperselyből kimosódó koszt érdemes eltávolítani, majd újra lekezelni csúszássegítő anyaggal.
Magnézia (alias: „magnézium”)
Nemcsak a falmászók használnak magnéziát, hanem a csocsósok is. Ennek az oka az, hogy gátolja az izzadtság képződését, és segíti a tapadást. Ebből kétféle van, folyékony – angolul liquid chalk – és por formájú. Egyetlen probléma van az utóbbival: szabály szerint nem lehet sem a labda, sem a játéktér felületét módosítani, már pedig ha magnézia kerül rá, akkor az segíti a tapadást, tehát megváltoztatja a játék körülményeit. Ennek azért a gyakorlat némileg ellent mond, például a Garlando VB-n az asztalok felületét bekenik magnéziával, mert annyira csúszik a labda, hogy egyszerűen nem tapad, tehát ne lepődjetek meg, ha ilyet láttok. Ez kb. 20 éve is gyakorlat volt a Maracana asztalokon, amikor még a fehér csontlabdával játszottunk.
Edzéssegítő csocsós kiegészítők: rodlock, labdafal, shooting wall, rúdsúly
A fenti kifejezések viszonylag kevésbé ismertek, és jellemzően versenyzők által használt tárgyakat takarnak. A rodlock nem más, mint egy rudazatot záró műanyag profil, ami fixálja a bábuk helyzetét. Valójában ez a márka neve is, de mindenki ezen a néven ismeri, de például a Leonhartra valót Fixguardnak hívják. Ez azért fontos, mert ha egy felállásra gyakoroltok passzolni vagy lőni, akkor a labdák nem lökdöshetik el pozíciójukból a bábukat.
Labdafalból eddig csak DIY megoldásokat láttam, szóval ebből a szempontból a csocsós kiegészítők közé viszonylag nehéz besorolni. Ez a szerkezet nem más, mint egy fa lécre ragasztott tömör, középen kettévágott gumilabdák tömkelege. Lényege, hogy mivel a gumilabdák keménysége eltérő, a csocsógolyók szabálytalanul pattannak róla vissza. A kiegészítőt a kapu elé szokták berakni, majd erőből rálőnek, és megpróbálják a játékosok a visszapattanó golyót elkapni. Ez fejleszti a „catch”-et, vagyis a véletlenszerűen érkező labdák összeszedését.
A shooting wall nevében benne van a lényeg: egy olyan profil, amelynek egyes részeit el lehet fedni, míg másokat szabadon hagyni. A szabadon hagyott lyukakat kell meglőni rajta, vagyis fejleszti a lövéskészséget, illetve alkalmas az egyes pozíciók kilövésének gyakorlására.
A rúdsúly nem más, mint a rudazatba helyezhető plusz vasrúd, ami jobban megterheli a kezet, cserébe fejleszti a gyorsaságot és a lövőerőt. Garlandón régebben homokkal töltöttük fel a rudakat, amik a fenti megoldást helyettesítették. Amit nem javaslok, az a fitnesz boltokban kapható csuklósúly. Ez ugyanis csúszkál az ember kezén és szétveri azt, növelve a sérülésveszéyt. Próbáltam, nem jó, inkább a rúd tömegét növeljétek meg.
Sportruházat
Alapvetően egy dolgot kell tudnotok a sportruházattal kapcsolatban: hivatalos ITSF versenyen NEM lehet farmerban játszani. Vagyis sportruházatot – melegítő, rövid nadrág, póló, pulóver stb. – kell viselni. Jellemzően ezt csapatmezzel és pulóverrel oldják meg, illetve sokan használnak baseball sapkát a látótér szűkítésére és a zavaró tényezők kizárására. A komolyabb játékosoknak jellemzően névre szóló mezük van, amelyeken feltüntetik a hovatartozást klub és országszinten is. Az összetartozást a 2000-es évek elején még úgynevezett felvarrókkal (is) jelölték, a lenti képen a mára már megszűnt Budapest Csocsó Sportegyesület kézzel hímzett, nagyjából 20 éves felvarróit láthatjátok a csuklószorítók alatt.
Valójában akár ujjatlan atlétában is lehet játszani, erre a 90-es évek sztárja, a bajuszos Dieter Thiele – az első Amerikában is eredményes európai játékos – volt a legjobb példa, aki igazi „porn könignek” nézett ki a bajszával, az ujjatlan ruhadarabjaiban.
Sokan használnak csuklószorítót, főleg azok, akik izzadnak, és meg akarják törölni az arcukat vele. Erre alkalmas a törülköző is, amit övre akasztva hordanak, illetve szokott lenni egy második kis törülköző is táskában – P4P versenyeken eléggé tipikus – az asztalok kitörlésére és a morzsolódó labdamaradékok eltűntetésére.
Egyéb csocsós kiegészítők: minden használható valamire
Asztali teniszes labdatartókat szoktak csocsógolyók tárolására használni, de például melegítő és izomlazító krémekkel is lehet kezelni a fáradt izomfelületet. Aztán ott van a rágó, ami segíti a koncentrációt, a koffeintartalmú italok mint a kávé vagy a kóla – Dieter Thiele állítólag napi 8 liter kólát ivott meg egy verseny alatt -, amik szintén élesítik az elmét, de akár túl is pörgethetik a versenyzőket. Beszélhetnék a „pályán kívüli” eszközökről is, hiszen a fizikai edzést, az étkezés és a pihenést segítő dolgokat is be lehetne sorolni a csocsós kiegészítők tárházába, de ez már legyen egy másik cikk témája.
