2017-02-12

Ismét köszöntök mindenkit itt a csocso.eu blogján immár 2017-ben!

Kicsit megkésve bár, de újból jelentkezünk ugyanazzal a töretlen lelkesedéssel. A 2017-es évben is folytatjuk a csocsó népszerűsítését és igyekszünk megmutatni mindenkinek, hogy ezt a sportot “így is lehet” űzni (a riportból ki fog derülni, hogy mire is gondolunk pontosan 🙂 ).

Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a csocso.eu-t és ezen belül is Gál Bélát meghívtak a HoPS klubnapokra, ahol egy riportot adott a méltán neves világbajnokunk.

Mi is az a HoPS? Heroes of Pub Sport azaz 3 sportágat ötvöző bajnokság sorozat, mely a csocsót, biliárdot és a dartsot foglalja magába. Az itteni klubtagok kérdezhettek és játszhattak is Bécivel az interjú után, melyet alább olvashattok Mészégető Marcsi tollából:

A riport.

„Minden meccs az utolsó gólig tart”

Gál Béla szerint a csocsó pont olyan, mintha valaki egy nagy fazékba összekeverte volna a pin-pongot, a sakkot és a biliárdot. A játék komplexitása volt az, ami az immár többszörös világbajnokot először magával ragadta, olyannyira, hogy már egy lövés típust is elneveztek róla.

A III. HoPS Klubnap vendége, Gál Béla a csocsóhoz való kötődéséről, és a sport kapcsán megélt emlékezetes pillanatairól mesélt.

Minden siker titka az a fajta hozzáállás, amit Bécin is látni. A pozitív szemlélet – bár ostoba általánosságnak tűnhet – mégis áthatja minden mondatát. A kudarcot mint olyat nem ismeri, mindenből tanul, és egy sajátos elv vezérli: minél jobbá válni abban, amit a legjobban szeret. A sporttal 16 évvel ezelőtt, egy szórakozóhelyen találkozott először, ahol az asztalt, senki nem tudja miért DJ pultnak használták. „Csodálkozva néztem, nem tudtam, hogy mire jó, vagy, hogy hogyan kell használni, de hamar felkeltette az érdeklődésemet. Mondanom sem kell, hogy gyorsan a rabja lettem, és délutánonként gyakran az asztal mellett múlattuk az időt. Eleinte persze pörgettük a rudat, egészen addig a pillanatig, amíg az egyik barátom elkezdett középpályáról tenyérből lőni a kapuba. Emlékszem, mennyire megdöbbentünk azon, hogy ezt így is lehet.” A fejlődés lehetősége elindította Béci pályáját, autodidakta módon tanult, először csak azt próbálgatta, hogy hogyan lehet megfogni a lövés végét, később már a labda megállítása volt a cél. „A többiek, akikkel játszottam eléggé nehezteltek rám, mert a trükközéseimmel mindig megállítottam a játékot, de mindenáron fejlődni akartam. A helyi menő csávók rendszerint elvertek minket, az volt a vágyam, hogy egyszer végre mi kerekedjünk felül.” Az ellenfél játékereje ösztönzőleg hatott a fiatal sportolóra, és ez az erő hajtotta tovább, és juttatta el előbb a fővárosi versenyekre, majd a külföldi világbajnokságokra.

A bajnok.

“Csodálkozva néztem, nem tudtam, hogy mire jó, vagy, hogy hogyan kell használni, de hamar felkeltette az érdeklődésemet.

„2002-ben volt az első komoly megmérettetésem, Budapesten. Ezen a versenyen A és B liga is volt, mi még nem voltunk olyan bátrak és a B ligában indultunk, amit végül meg is nyertünk. Az A ligásokat elnézve azonban jól döntöttünk, emlékszem, akkor láttam először olyat, hogy lehet úgy is passzolni, hogy konkrétan elkapod a fogadó bábuval a labdát. Sőt, megtanultuk azt is, hogy a pin shotot, amit mi addig csak húztunk, lehet tolni is. Óriási felfedezés volt, hihetetlenül izgatott lettem attól, hogy mi minden van még ebben a játékban, egy egész felfedezetlen világ várt arra, hogy megismerjem.” Három év kőkemény gyakorlás, tervezgetés következett, míg Béci 2005-ben, csapattársával együtt kijutott az ausztriai garlandó világbajnokságra. „ A verseny végére IV. Béla lettem, mert három kategóriában is a 4. helyen végeztem. Ezután 2007-ben a világbajnokságon elhoztuk a sorsolásos páros kategória bajnoki címét, ez volt az első igazán nagy sikerem.” 2014-ben újabb vb címet zsebelt be Béci, semi-pro kategóriában, de nem csak ettől volt emlékezetes ez a megmérettetés. „Egyéniben az Frederic Collignon ellen játszott meccsen sikerült egy olyan lövést alkotnom, amit végül rólam neveztek el Helicopter Tic-Tac Rolling Pullshot. A csel sikerült, a meccset azonban nem nyertem meg, de sokat jelentett, hogy ezt a lövést végül a torna góljának könyvelték el.”

Kihívás közben.

“A többiek, akikkel játszottam eléggé nehezteltek rám, mert a trükközéseimmel mindig megállítottam a játékot, de mindenáron fejlődni akartam. A helyi menő csávók rendszerint elvertek minket, az volt a vágyam, hogy egyszer végre mi kerekedjünk felül.

6+1 Kérdés

Mi a legfontosabb tanácsod a csocsó rajongóknak?

GB: Nincs vesztett helyzet. Ha az ellenféllel sikerül elhitetned, hogy az nem az ő napja, akkor nyert ügyed van, a pszichológia itt is, mint sok más sportban döntő fontosságú. És ne feledd, egy meccs akkor ér véget, ha az utolsó gól is bement.

Mottó?

GB: Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, veszítettél.

Miért szereted ennyire a csocsót?

GB: Mondj nekem még egy sportot, amit akár egy életen át is lehet játszani. Jó érzés 60-70 éves embereket az asztal mellett látni.

Hányszor bújtál?

GB: Egyszer, még az elején.

Hogy készülsz fel egy meccsre?

GB: Korábban 2 órára volt szükségem, hogy elérjem az „üzemi hőfokot”, azóta kifejlesztettem egy bemelegítő programot, ami mindenféle asztalt lefed és fél óra alatt kész vagyok a játékra.

Hogyan javíthatnék a középpályámon?

GB: Kapd el a labdát, de ne csak érzésre. A profik rendszerint leellenőrzik, hogy tényleg jó pozícióban van-e a fogadóbábu. Te se spórold le ezt a mozdulatot.

Csapattárs?

GB: A csapatjáték a legnagyobb szépsége ennek a sportágnak, én is a csapatban elért eredményeimre vagyok a legbüszkébb. A jelenlegi csapattársammal azért alkotunk jó párost, mert egyéniben rendesen meg tudjuk izzasztani egymást, és persze, amikor együtt vagyunk támogatjuk a másikat.

Lehet így is!

Az 5 legfontosabb tipp, hogy jó játékosokká váljunk!

1. Testi-lelki egyensúly – Ugye nem kell magyaráznom, hogy miért. Idegesen feszülten, gyengén, másnaposan képtelenek vagyunk a legjobbat kihozni magunkból.

2. Technikai állapot – Szerencsére ez fejleszthető. 16 éve csocsózok, és mára már képes vagyok kiküszöbölni a hibáimat. Idővel kialakulhat egy olyan szint, amikor az ember keze automatikusan, gombnyomásra teszi a dolgát.

3. Rutin – Sok verseny, rengeteg ellenfél, számtalan játékstílus.

4. Adott energiaszint – Egy versenyre kipihenten kell érkezni, nincs mese.

5. Szerencsefaktor – Sokat gondolkoztam azon, hogy bizonyos szituációkban miért az ellenfél jön ki szerencsésebben. Hiszek abban, hogy a szerencse befolyásolható, méghozzá bátorsággal, és azzal, hogy tiszteljük az ellenfelet és magát a sportot.

Emléklap 🙂

forrás: http://hops.hu/hops-klubnap-gal-bela-csocso-vilagbajnokkal/

Mégegyszer köszönjük a meghívást Mészégető Marcsinak és Mészáros Tamásnak, nagyon jól éreztük magunkat és nagyon megtisztelő, hogy ránk gondoltatok. Kedves olvasóink mi pedig találkozunk hamarosan 😉 .


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.