Detre Dávid



Riport

Hol és mikor születtél?

1987. október 15-én születtem Budapesten.

Kérlek mesélj magadról pár szóban!

Sokféle sportot űztem és mindenből versenyeztem. Mindig is szerettem összemérni a tudásomat másokkal és motiválni magamat, hogy jobb legyek. Egyesületben fociztam, úsztam, teniszeztem és síeltem. Az életben is hasonló céljaim vannak, ezért is voltak fontosak nekem a nyelvek, hogy ezek által megnyíljon előttem a világ és bárhova mehessek. Évek óta Berlinben élek, ahol egy jól menő tetováló szalont vezetek és piercerkedem.

Mikor és hol találkoztál a csocsóval először?

2004-ben kezdtem el csocsózni, a Moszkva téren lévő Bisztróban.

Mi motivált, mi volt az, ami miatt elkezdtél versenyezni?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nagyon gyorsan ment a fejlődés, minimális gyakorlás mellett. Pár hét után megvolt a magabiztos labdakezelés és a lövéseket is gyorsan elsajátítottam. Éreztem, hogy ha így folytatom, akkor ebből még lehet valami, bár a profi versenyzés akkor még eszembe sem jutott. Kisebb kocsmaversenyeken sikerült győzni és ez hozta meg a kedvemet a versenyzéshez. Ezek után mindenképp össze akartam mérni a tudásomat a nagyokkal.

Ki volt a mentorod, mentoraid ha több is volt?

Sokan segítettek nekem, ezért mindig is hálás leszek nekik és próbálom ezt tovább adni a mostani ”fiataloknak”.
Beh Tamásnak (BB) és Kisszabó Olivérnek köszönhetem talán a legtöbbet, de sokat segített Rob Atha, Marc Balic és Billy Pappas is.
Sokat fejlesztettem magam DVD-ket nézve és próbáltam ellesni dolgokat a legnagyobb játékosoktól. Éveken keresztül tanultam valami újat szinte minden egyes versenyemen, amiből később fel tudtam építeni a saját játékomat.

Mióta játszol versenyszerűen?

Az első ”igazi” versenyem a 2006-os ITSF verseny volt Budapesten a Corvinban. 2009 óta versenyzem profi szinten, de a legtöbbet a 2012-es berlini kiköltözésem hozta. A németországi (főleg a P4P) mezőny annyira erős és más, hogy ez rengeteget lendített a játékom mentális részén.

Van-e olyan különleges eredmény, amire kimondottan büszke vagy, amit kiemelnél a többi közül?

Büszke vagyok és örülök minden egyes győzelmemnek, de van három ”bekönnyezős” emlékem, ezeket emelném ki.
Az első és talán legfontosabb: Jedlicska Tamával 2010-ben aratott vegyes világbajnoki cím a Garlando VB-n. Az egyik legjobb barátommal, hosszú évek kitartó munkája után megcsináltuk az első magyar nyílt világbajnoki címet.
Szinte az összes Nations Cup világbajnoki cím, de a legdurvább mégis a 2012-es németországi Leohart VB volt. Németországban, a német válogatott ellen a világbajnokság döntőjében 2:6-ról megfordítva, 10:9-re, az utolsó labdára nyerni a legjobb barátommal az oldalamon... egy felejthetetlen élmény volt!
Idén júliusban a P4P EB-n sikerült megnyerni a nyílt egyénit, ez az eddigi legnagyobb sikerem. ITSF világbajnoki címek ide vagy oda... egy P4P világversenyen nyerni, az számomra mindent visz.

Van kedvenc versenyasztalod, ha igen kérlek indokold meg miért?

Minden asztalon szeretek játszani. Mindegyiken másra kell figyelni és picit máshogy kell játszani, de pont ez a kihívás tetszik nekem benne. Ahogy Csige Tomi a 2009-es Tecball VB-n monda, amikor elkezdtünk hisztizni, hogy nem megy a játék: „Gyerekek... mindegy milyen az asztal. Csocsózni kell tudni”. Mindig ez a mondat van bennem, amikor játszom. Ez a multitable lényege... úgy játssz ahogy tudsz, nem ahogy szeretnél!
Ha mindenképp ki kell emelni a kedvenceimet, akkor az a Rosengart és az Ullrich P4P, mert itt semmire sem kell figyelnem, semmilyen kompromisszumot sem kell kötnöm. Ezeket az asztalokat nekem találták ki.

Mi a célod és saját bevallásod szerint hol tartasz benne?

Idén egy célom van: P4P-n az év legjobb játékosa lenni és a Deutsche Meisterschafton átvenni az ezért járó kupát! Jó évem van eddig, több P4P versenyt sikerült megnyerni, remélem elérem a célom.
Amúgy pedig a sablonos csocsós cél lebeg az én szemeim előtt is: elérni Collignon szintjét.

Hol szoktál gyakorolni?

Tavaly november óta van egy P4P asztalom otthon, azon szoktam a versenyek előtt pár órát gyakorolni.

Mennyi időt fordítasz gyakorlásra?

Fogalmazzunk úgy, hogy kivételes és elképesztően szerencsés eset vagyok. A versenyeket leszámítva nem nagyon szoktam asztalhoz nyúlni. Olyan ez mint a biciklizés, nem? 
Annyi a különbség, hogy mióta megvan az asztalom, azóta a versenyek előtt 2-3 nappal elkezdek gyakorolni és napi kb 1 órát játszom rajta. Semmi különlegeset sem csinálok technikailag, így inkább a mentális felkészülésre fektetek nagy hangsúlyt. Szinte csak azokat a videókat nézem meg magamról, ahol kikapok és azt elemzem ki.

Mondj kérlek olyan játékost, aki szerinted tehetséges és érdemes tanulni tőle, lehet több ilyen is ha van! Miért?

Régen a technikára sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem mint manapság. Most már sokkal jobban érdekel, hogy ki hogy viselkedik és játszik a fontos, döntő pillanatokban és ebből próbálok tanulni.
Akik ilyen szempontból a példaképeim: nyilván Collignon, a tankönyvi eset. De ugyanúgy csodálom Marc Balicot, Johannes Wahlét és Csige Tomit is.

Saját bevallásod szerint csatár vagy védő játékos vagy?

Csatár vagyok, mindig is az voltam és szerintem mindig is az leszek. Néha elbohóckodom a kapuban, de általában gyorsan rájövök, hogy ahhoz ügyetlen vagyok.

Van-e valami tanácsod azoknak akik már valamilyen szinten tartanak, és azoknak akik még csak most ismerkednek a sporttal?

Kitartás és gyakorlás. Ha az alapok megvannak, akkor tessék szépen a tanulópénzt beleáldozni és minden létező versenyre (főleg külföldre) elmenni. Pár év múlva megtérül a befektetés!

A csocso.eu nevében köszönöm a válaszokat Detre Dávidnak.